Hogyan gyõzedelmeskedhet valaki a kísértések fölött?

Lásd ezt az oldalt: angol (english), Indonesian, Spanish
Man with arms raised to the a beautiful sunset sky. Photograph copyrighted. Licensed.

A sátán lesben áll minden hívõ útján, mindenféle csalétket kínálva, hogy elcsábítsa a keresztényt a Krisztussal való engedelmes és hitbeni járástól. Senki sem mentes a sátán támadásaitól, és senki sem tudja azokat teljesen kivédeni (1Ján 1,8.10), de néhány keresztény olyan gyakran kísértésbe esik, hogy nem lát reményt a gyõzelemre. Feladja minden ellenállás nélkül. Kétségbeesésbõl származó szomorú állapot ez, mely elvonja a hívõ figyelmét Isten gondoskodásának felismerésétõl, mely által felülkerekedhetne a kísértésen.

Az elsõ dolog, amit egy kereszténynek tudnia kell az az, hogy Isten nem vezeti õt bûnbe. Jakab apostol világosan elítéli azt a magatartást, mely Istent hibáztatja a kísértõ körülményekért (Jak 1,13-15). Isten próbára teheti gyermekeit, ami a megtisztításukat és erõsítésüket szolgálja, de Isten nem vezeti õket bûnbe. Kivétel nélkül bûn az eredménye annak, amikor a sátán csábítása egy kellemes húrt pendít meg az ember szívében, és az ember csakis önmagát hibáztathatja ezért.

Man praying. Photograph copyrighted. Licensed.

És hibáztatnia kell önmagát, ha bocsánatot vár. Korunk egyik jellemzõje az a könnyedség, amellyel a felelõsséget a társadalomra hárítjuk, az idõk nehézségeire vagy valamilyen más meghatározatlan körülményre. De ahhoz, hogy valaki bocsánatot nyerjen, elõbb alázatosan be kell ismernie: „bûnös vagyok”. Ameddig másra próbálja hárítani a felelõsséget tehetetlen marad a kísértéssel szemben.

A kereszténynek fel kell ismernie a Szentírásnak a csábítás legyõzésében betöltött szerepét is. A Zsoltáros ezt mondja: „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119,11). Mikor Isten igéje a hívõ életének szerves részévé válik, hatékonyan mûködik, erõsítve õt a kísértés hatalma ellen. Krisztus maga bebizonyította az ige erejét és hasznát az ószövetségbõl vett idézetével, mikor alávetette magát a sátán kísértésének. A Szentírás rendszeres és áhítatos tanulmányozása feltétlen követelménye a kísértés legyõzésének. Az ige nem csak a sátán módszereire figyelmeztet (2Kor 2,11), hanem megerõsít a sátán támadásaival szemben is (Efézus 6,11-17).

A kísértések feletti gyõzelem másik fontos követelménye azok elkerülése. Krisztus több alkalommal mondta tanítványainak, hogy imádkozzanak, hogy kísértésbe ne essenek. (Máté 6,13 · Lukács 22,40) Egyesek helyesen gondolják, hogy a kísértés nem egyenlõ a bûnnel, de helytelenül úgy érzik, hogy akkor sérelem nélkül élvezhetik a csalogatást magát. Ez a viselkedés egy játékká válik: mennyi hazardírozást bír ki valaki bûn elkövetése nélkül. Ilyen viselkedés már magában bûnös mert nem veszi komolyan Isten intelmét a szentségben való járásra és annak cselekvésére.

Chain breaking. Image copyrighted. Licensed.

Egy döntõ fontosságú kitétel a kísértésre vonatkozóan az 1Kor 10,13-ban található: „Emberi erõt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hûséges, és nem hagy titeket erõtökön felül kísérteni; sõt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” Ez a vers Isten biztosítéka arra, hogy a sátánt ellenõrzi: a kísértés erõssége és a szabadulás útja személyreszabott és nem lépi túl az egyén képességeit.

Az két különbözõ dolog, ha tudatában vagyunk egy menekülõ út létezésének illetve ha használjuk azt. Isten igéjét mellõzve valószínüleg a menekülés lehetõségét sem ismeri fel valaki, mert nem ismeri Isten módszereit. Függetlenül attól, hogy használja-e ezt a menekülési lehetõséget vagy sem, a hívõ valóban soha nem állíthatja azt a kísértésrõl, hogy annak mérete õt megadásra kényszerítette.

A másik igéret pedig az, hogy a világegyetemben senki sincs egyedülállóan megkísértve. Noha nincs két tökéletesen egyforma személy, a kísértések alapjában véve ugyanazok, mint amelyekkel már mások is szembetalálták magukat. Következésképpen a Biblia kijelentheti, hogy Jézus Krisztus ugyanúgy megkísértetett, mint mi, még szenvedett is ezek miatt de nem követett el bûnt (Zsid 2,18; 4,15-16). Tehát õ együttérzõ Megváltó, mivel mint megtestesült személy tapasztalta a csábítás erelyét.

Mivel senki sincs egyedülállóan megkísértve, a keresztények tanulhatnak egymástól és segíthetik egymást. Csupán annak tudata, hogy egy kereszténynek sikerült legyõznie például a kapzsiságát, bizonyítékul szolgálhat másnak, hogy erre még egy kísérletet tegyen saját életében. A keresztény, aki lelki életének egy vonatkozásábasn már fejlett, segítséggel tartozik egy másik kereszténynek, aki esetleg még nem érte el azt a szintet. Ezáltal a keresztények hitükben egymásra épülhetnek (Efézus 4,15-16).

A Szentírás nem igér segítséget a nem megváltottak részére a kísértések legyõzéséhez. Valóban, ameddig valaki meg nem bánja bûneit, és nem fogadja el Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, nem kedves Isten elõtt. De a megváltottak Isten kegyelmére támaszkodva elsajátíthatják az ige erejét és bölcsességét, és gyõzedelmeskedhetnek a sátán legkörmönfontabb és kényszerítõbb kísértése fölött is.

[Ha ezt a cikket hasznosnak találta, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon. Ezzel segít nekünk abban, hogy ezt a hit-építõ szolgáltatást a jövõben is biztosítani tudjuk Önnek és családjának! Az adomány összege az adóból levonható.]

Fordította: Deák Lehel
Részlet Henry Morris és Martin Clark: The Bible Has the Answer címû könyvébõl. Kiadta a Master Books, 1987.

Közreadta az Films for Christ, a Master Books engedélyével.

Szerzõi jog © 1995, Master Books, Minden jog fenntartva - kivéve a csatolt„Használat és Szerzõi jogok” oldalon leírtakat, ahol a ChristianAnswers.Net használói bõséges jogokat kapnak ezen oldal felhasználásához otthonaikban, személyes bizonyságtételükben, gyülekezeteikben és iskolákban.

ChristianAnswers.Net/hungarian

Go to index page