(Animáció) Mi újság?

Mennyire pontos a Szén-14-es (radiokarbonos) kormeghatározási módszer?

See this page in: angol nyelv (English), Orosz, spanyol

Test tube. Photo copyrighted. A szén-14-es (14C) kormeghatározási módszer alatt rendszerint a radiokarbonos[1] méréseket értjük, amik millió, illetve milliárd éves dolgok korát tudják meghatározni - maga a szén datálás csak maximum néhány ezer évet tud átfogni. Sokakban felmerül a kérdés, hogyan lehet belesűrítve több millió év története a Bibliába.

Világos, hogy ilyen nagy időintervallumot nem lehet a Bibliába sűríteni anélkül, hogy felrúgnánk mindazt, amit a Biblia Isten jóságáról, a bűn eredetéről, a halálról és a szenvedésről mond - amiért Jézus eljött a világba (Lásd Hat nap alatt? Ez komoly?!).

A keresztyének fő jellemzője, hogy komolyan veszik Jézus Krisztus szavait. Ő pedig azt mondta: "a teremtés kezdete óta az embert férfivá és nővé teremtette az Isten" (Márk 10,6). Ennek csak akkor van értelme, ha az időtengely a teremtés hetével kezdődik, néhány ezer évvel ezelőtt. Semmi értelme, ha az ember sok milliárd év után jelent meg a földön.

Először a szén-14 kormeghatározási módszert vizsgáljuk meg, majd rátérünk a többi datálási módszerre.

Hogyan működik a “Szén Óra”

A szénnek olyan tulajdonságai vannak, amelyek miatt nélkülözhetetlen a földi élet számára. Sok formában fordul elő. Megtalálható egy elégett fadarabban, a gyémántban, vagy a grafitceruzák hegyében. Különböző izotópjai vannak, amelyek közül az egyik ritka változat 14-szer olyan nehéz, mint a hidrogén atom: ez a szén-14, más néven 14C, vagy radiokarbon.

Szén-14 akkor keletkezik, amikor a kozmikus sugárzás neutronokat lök ki az atommagokból a légkör felső rétegeiben. Ezek a kilökött neutronok, amelyek most gyorsabban haladnak, közönséges nitrogén atomokba (14N) ütköznek alacsonyabb magasságokban, és 14C-gyé alakítják. A közönséges szén (12C)-hez képest a 14C instabil. Energia-kibocsátás mellett lassan lebomlik, és visszaalakul nitrogénné. Ettől az instabilitástól radioaktív.

A közönséges szén (12C) a levegőben lévő széndioxidban (CO2) is megtalálható, amit a növények is felvesznek; a növényeket pedig megeszik az állatok. Így tehát egy csont, egy levél, vagy akár egy fabútor darabja is tartalmaz szenet. Kialakulása után a 14C, a közönséges szénhez (12C) hasonlóan, szintén egyesül oxigénnel, és így széndioxid (14CO2) jön létre. Ilyen módon ez az anyag is áthalad az állatok és a növények sejtjein.

Ha veszünk egy levegőmintát, megszámolhatjuk, hogy hány 12C atom jut egy 14C atomra, és kiszámíthatjuk a 14C/12C arányt. Mivel a 14C jól össze van keveredve a 12C-vel, feltételezhetjük, hogy ez az arány nem változik, akár egy falevelet vizsgálunk, akár a saját testünk egy részét.

Bár az élő szervezetekben a 14C atomok folyamatosan 14N-né alakulnak vissza, a szervezet és a környezete közötti anyagcsere nem szűnik meg, ezért a 14C/12C arány a szervezetben nem változik. De amikor egy állat vagy növény elpusztul, a még el nem bomlott 14C atomok helyére nem lépnek újabb szén atomok, tehát az élőlényben a 14C mennyiség egyre csökken. Emiatt a 14C/12C arány egyre kisebb lesz. Tehát van egy "óránk", ami akkor indul, amikor egy élőlény elpusztul.

Látható, hogy ez a folyamat csak élőlényekre vonatkozik, mivel csak ők halmoznak fel széndioxidot ilyen módon. Élettelen dolgok, mint pl. kövek, korát nem lehet meghatározni ezzel a módszerrel.

A 14C bomlási sebessége olyan, hogy 5730 év alatt (plusz-mínusz 40 év) a fele alakul vissza 14N-né. Ez az úgynevezett “felezési idő.” Tehát a felezési idő kétszerese, azaz 11460 év, alatt a kezdeti mennyiség negyede lesz megtalálható az élőlényben. Egy 50000 évnél régebbi élőlényben már elvileg már nem marad kimutatható mennyiségű 14C. Ezért a radiokarbon módszerrel nem lehet több millió évet átfogni. Sőt, ha egy minta még tartalmaz 14C-et, az azt bizonyítja, hogy egy millió évnél nem régebbi.

A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek. Először is a növények eltérő mértékben veszik fel a különböző széndioxidokat. 14C-ből kevesebbet vesznek fel, így amikor megvizsgálják a korukat, öregebbnek tűnnek, mint amilyenek valóban. Emellett a különböző növények különböző módon tesznek különbséget a két szénfajta között. Ezt is figyelembe kell venni, ha egy minta korát mérik.[2]

Másodszor, a 14C/12C arány a levegőben sosem volt állandó - az ipari forradalom előtt például magasabb volt, mikor még nem égettek el nagy mennyiségű szenet és tüzelőanyagot, ami 14C-ben szegény széndioxiddal dúsította a levegőt. Az akkoriban meghalt élőlények ezért sokkal régebbinek tűnnek a széndatálás szerint. Később, az 1950-es évek atomrobbantásos kísérletei megnövelték a légkör 14CO2 tartalmát.[3] Ettől azon élőlények, amelyek akkoriban haltak meg, sokkal fiatalabbnak tűnnek, mint amilyenek.

Ha megmérjük ismert korú leletek 14C tartalmát (ilyenek lehetnek pl. egy ismert korú sírban talált magvak), akkor megbecsülhetjük a légkör akkori 14C tartalmát, így nagyjából pontosíthatjuk a módszert. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor a radiokarbonos kormeghatározás jól alkalmazható történelmi korokból származó élőlényekre. Mégis, a régészek, a gyakran előforduló rendhagyó körülmények miatt, nem tartják megbízhatónak a módszert. Inkább a történelmi feljegyzésekre támaszkodó kormeghatározást részesítik előnyben.

A 14C „óra” az ismert történelmi időkön túl már nem kalibrálható.[4]

A szén datálást befolyásoló egyéb tényezők

A föld légkörébe hatoló kozmikus sugárzás mennyisége befolyásolja a légkörben található 14C mennyiségét, és így a datálási módszer pontosságát is. A kozmikus sugárzás mértéke a Nap tevékenységétől, illetve azoktól a mágneses mezőktől függ, amelyeken a Föld keresztülhalad útja során a naprendszerben.

A Föld mágneses mezejének ereje befolyásolja az atmoszférába jutó kozmikus sugárzás mennyiségét. Egy erős mágneses mező több sugárzást taszít el a Föld felszínétől. A Föld mágneses mezejének ereje folyamatosan csökken [5], így több 14C termelődik, mint a múltban. Ettől a régi tárgyak még régebbinek fognak tűnni, mint amilyenek.

Az Özönvíz szintén nagymértékben felborította a szén egyensúlyát. A víz nagy mennyiségű szenet temetett maga alá, ami szénné, olajjá, stb… változott. Ez lecsökkentette a bioszféra 12C tartalmát (beleértve az atmoszféráét is - az özönvíz után nőtt növények CO2-t vettek fel, amit nem pótolt az eltemetett vegetáció bomlása). Ezzel együtt a 14C is arányosan csökkent volna, de nem így volt, mivel semmiféle földi folyamat nem termelt több 12C-t, a 14C pedig állandóan termelődött a széntől független mennyiségben (hiszen nitrogénből származik). Ezért a 14C/12C arány a növényekben/állatokban/atmoszférában az özönvíz előtt alacsonyabb volt, mint mostanában.

Ha ezt a hatást (ami hozzáadódik a mágneses mező problémájához) nem veszik figyelembe, az özönvízben keletkezett fosszíliák kora a valóságosnál sokkal nagyobbnak adódik.

A kreacionista kutatók azt javasolják, hogy a 35000 - 45000 év közötti korbecsléseket igazítsák a bibliai Özönvíz időpontjához.[6] Egy ilyen újrakalibrálás magyarázatot adna a szén datálás kiugró adataira - amikor például egy Alaszkából származó pézsmatulok különböző részeit nagyon ellentétes módon datálták, vagy arra az esetre, mikor egy barlang régi rétegeiben lassan felhalmozódott földilajhár ganét elemeztek széndatálással.[7]

A vulkánok is sok, 14C-ben szegény CO2-t bocsátanak ki. Mivel az Özönvizet nagy számú vulkánkitörés kísérte, (lásd Nóé és az Özönvíz…, Hogyan jutottak az állatok a bárkától az elszigetelt földrészekre?, és Mi van a kontinensek mozgásával?), azon fosszíliák, amelyek az Özönvíz előtti korszakban keletkeztek, a valóságosnál idősebbnek tűnnek.

Összességében a szén-14-es módszer, ha korrigálják az Özönvíz hatásait, hasznos eredményeket tud adni, de nagyon óvatosan kell alkalmazni. Nem ad több millió éves eredményeket, de ha megfelelően korrigálják, jól illeszkedik a bibliai Özönvízhez.

Más radiometrikus datálási módszerek

Sok más radiometriai datálási módszert is használnak napjainkban, amik valóban képesek több millió vagy milliárd éves kövek korát meghatározni, de ezek - a szén-14-es módszertől eltérően - a bomlási sorozatok elemei (anya- és származékelemek) relatív sűrűségének mérésén alapulnak. Például a kálium-40 argon-40-é bomlik; az urán-238 ólom-206-é, olyan elemeken keresztül, mint a rádium; az urán-235 ólom-207-é; a rubidium-87 stroncium-87-é, stb. Ezen módszereket vulkánikus eredetű kőzetekre alkalmazzák, és azt a kort adják meg, hogy mikor szilárdult meg az adott kőzet.

Az izotóp koncentrációkat nagyon pontosan meg tudják határozni, de ez még nem ad pontos dátumot. Ahhoz, hogy több millió éves dolgok korát meghatározzuk ilyen mérésekkel, néhány olyan feltételezéssel kell élnünk, amelyek nem bizonyíthatók:

  1. A kiindulási helyzet ismert (például, hogy kezdetben nem volt jelen származékelem, vagy ha volt, akkor pontosan tudjuk, mennyi).
  2. A bomlási sebesség mindig állandó volt.

  3. A leletek zárt, elszigetelt helyen voltak, és így sem anya-, sem származékelem nem veszhetett el a leletből, vagy juthatott bele.

Megfigyelhető trendek az izotópos adatokban

Elég sok a bizonyíték arra, hogy a radioizotópos datálási módszerek nem olyan tévedhetetlenek, mint sokan gondolják, és nem képesek évmilliókat mérni. Ennek ellenére még mindig van néhány jelenség, ami magyarázatra vár. Ilyen például az, hogy a mélyebben fekvő kőzetek túl idősnek tűnnek. A kreacionisták egyetértenek azzal, hogy a mélyebben fekvő kőzetek általában idősebbek, de nem évmilliókkal. John Woodmorappe geológus, a radioaktív datálásról írt megsemmisítő kritikájában [8] rámutat, hogy a kőzetekben vannak a radioaktív bomlástól független egyéb átfogó trendek is.

“Hibás” eredmények

A kutatók rendszerint nagyon könnyen találnak magyarázatot arra, ha egy lelet korára teljesen más eredmény jön ki, mint amire számítottak. A könnyű kifogások rendszeres alkalmazása komoly problémákat sejtet a radiometrikus kormeghatározási módszerekkel kapcsolatban. Woodmorappe több száz olyan esetet sorol fel, ahol a nyilvánvalóan rossz eredményt csupán "hibás" kormeghatározásnak titulálták.[9]

A kutatók például utólag módosították az Australopithecus ramidus lelet korát.[10] Az argon-argon módszer a lelethez közeli bazalt kőzet korát 23 Ma-ban (Mega annum, millió év) határozza meg. A szerzők úgy döntöttek, hogy a fosszíliák evolúció elmélet szerinti helyéből adódóan ez „túl idős”. Tehát 26 mintából kiválasztottak 17 olyan bazaltot, amelyek távolabb voltak a fosszíliáktól, és ezek legfeljebb 4.4 Ma-os korát már elfogadhatónak ítélték. A többi kilenc mintát pedig, amelyek továbbra is sokkal idősebbnek mutatkoztak, szennyezettnek ítélték, és félretették őket. Így működik a radiometrikus kormeghatározás. A manapság oly népszerű “öreg Föld” nézet vezérli, ami teljesen átjárta a tudományos világot.

Hasonló történt a KNM-ER 1470 nevű főemlős koponya esetében is.[11] Az első eredmények 212 és 230 Ma közötti életkorról szóltak, amely a leletek szerint nagyon nem talált (az emberek akkor „még nem léteztek”). Ezután más módszerekkel próbálták a környék vulkanikus kőzeteinek korát meghatározni. Az évek során egy 2.9 Ma-os korban állapodtak meg, mivel néhány megjelent tanulmány szerint a leletnek ilyen idősnek kell lennie (annak ellenére, hogy a tanulmányokban, hasonlóan az Australopithecus ramidus esetéhez, „hibás” eredményekből válogatták ki a „jókat”).

Ám az evolúcióról előre meghatározott elképzelések szerint nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy az 1470-es koponya “olyan régi” lenne. Afrikai disznó leletek vizsgálata meggyőzte az antropológusokat, hogy a 1470-es koponya sokkal fiatalabb. Miután ezt széleskörűen elfogadták, újabb kőzettani vizsgálatok lejjebb húzták a radiometrikus kort körülbelül 1.9 Ma-ra - az új tanulmányok már ezt a kort „igazolták”. Így játszanak a számokkal.

Vajon ezzel oda akarunk kilyukadni, hogy az evolucionisták szándékosan manipulálják az adatokat? Nem ez a mondanivalónk lényege. Egyszerűen arról van szó, hogy a megfigyeléseket hozzáigazítják az uralkodó nézetekhez. Az évmilliárdok alatt a molekuláktól az emberig tartó evolúció elmélete, vagy hitrendszere, olyan erős, hogy nem lehet megkérdőjelezni - “tény.” Így minden megfigyelésnek szükségszerűen illeszkednie kell ehhez. A kutatók, akiket a nyilvánosság elfogulatlannak tart, öntudatlanul is azokat a megfigyeléseket választják ki, amelyek a legjobban illeszkednek az alapvető hitrendszerbe.

Ne felejtsük, hogy a múltat nem vizsgálhatjuk a tudomány szokásos kísérleti módszereivel, hiszen a múltban lezajlott eseményeket nem lehet a jelenben megismételni. A tudósok valójában nem a kőzetek korát határozzák meg, hanem izotópok koncentrációját, ami pontosan mérhető. A kőzet “korát” viszont már csak olyan feltételezések segítségével lehet kiszámolni ebből, amelyek nem bizonyíthatók.

Emlékezzünk arra, hogyan dorgálta meg Isten Jóbot: "Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?" (Jób 38,4).

Akik a történelem előtti múlttal foglalkoznak, a jelenben gyűjtenek adatokat, majd ennek fényében alkotnak elképzeléseket a múltról. Úgy tűnik, az ilyen elképzelések elfogadásához sokkal kevesebb bizonyíték is elegendő, mint amit a kísérleti tudományok (fizika, kémia, molekuláris biológia, fiziológia) területén elvárunk.

Williams, aki a radioaktív elemek bomlásának szakértője, 17 hibát fedezett fel abban a három, széles körben elfogadott publikációban, amely a Föld korát 4,6 milliárd évesre becsülte.[12] John Woodmorappe éles kritikát fogalmazott meg az ott használt kormeghatározási módszerről.[13] Munkájában felfedi, mennyi hiedelem lengi körül ezeket a módszereket. Rámutat, hogy “hibás” eredmények kiszűrése után fennmaradó “megfelelő” eredmények könnyen lehetnek a véletlen egybeesés szüleményei.

Kormeghatározás, ahogy tetszik!

Azokon az űrlapokon, amelyeket csatolni kell a radioizotópos laborba vizsgálatra leadott mintához, mindig fel kell tüntetni a minta várható életkorát. Vajon miért? Ha a módszer teljesen tárgyilagos és megbízható lenne, erre az információra nem lenne szükség. Feltehető, hogy a laborok tudják, könnyen előfordulhatnak kiugró adatok, így összehasonlítási alapra van szükségük, hogy tudják, helyes eredményre jutottak-e.

A radiometrikus datálási módszerek vizsgálata

Ha a több millió évekre visszamenő kormeghatározási módszerek tényleg tárgyilagosak lennének kőzetek esetében, akkor olyan helyzetekben is kell, hogy működjenek, ahol már ismert a kor. Továbbá a különböző módszereknek azonos eredményt kellene adniuk.

A módszereknek pontosan kellene megadniuk ismert korú minták korát

Számos példa van arra, hogy a datálási módszerek hibás korokat adnak meg olyan kőzetmintákra, amelyek korát már ismerjük. Az egyik az új-zélandi Nguaruhoe hegységből származó öt, andezites lávafolyam korának meghatározása K-Ar módszerrel. Annak ellenére, hogy az egyik lávaömlés 1949-ban, három 1954-ben, egy pedig 1975-ben történt, az eredmények 0.27-től 3.5 Ma-ig terjedtek.[14]

Megmagyarázhatjuk ezt azzal, hogy túl sok argon maradt vissza a magmából (olvadt kőzetből), mikor a láva megszilárdult. A szekuláris tudományos irodalom számos esetet sorol fel, amikor ilyen argon felesleg hamis eredményeket produkált olyan kőzeteknél, amelyek kora már ismert volt.[15] Ez a felesleg a földkéreg alatti felső köpenyből származik. Ez alátámasztja a fiatal föld elméletét - az argonnak egyszerűen nem volt ideje elszökni.[16] Ha az argon felesleg eltúlzott eredményekre vezet ismert korú kőzeteknél, miért bíznánk az eredményekben az ismeretlen korú kőzetek esetében?

Vannak technikák, mint pl. az izokrónok használata,[17] amelyekkel többé-kevésbé meg lehet becsülni a kiindulási állapotokat, de egyre többen ismerik fel, hogy még az ilyen „csalhatatlan” módszerek is tudnak „hibás” eredményeket adni. Tehát a kort megint úgy határozzák meg, hogy a kutató feltételezése alapján válogatnak a különböző eredményekből.

Dr. Steve Austin geológus két bazalt mintát vizsgáltatott meg egy laboratóriummal. Az egyik minta a Grand Canyon alsó rétegeiből, a másik pedig a felső pereméről származott. Az evolúció elmélete szerint az alulról származó mintának több milliárd évvel régebbinek kellene lennie. Mégis, a rubidium-stroncium izokrón módszer szerint 270 Ma-val fiatalabb volt, mint a felső peremről származó lávaminta - ami lehetetlenség.

A különböző módszereknek azonos eredményre kellene jutniuk

Ha a kormeghatározási módszerek tárgyilagosak és megbízhatóak lennének, az eredményeiknek egyezniük kellene. Ha egy vegyész megmérné a vér cukortartalmát, akkor, az elfogadható mérési hibáktól eltekintve, minden mérési módszerrel ugyanarra az eredményre kell jutnia. A különböző radiometrikus kormeghatározások azonban gyakran egészen eltérő eredményeket adnak.

Austin, aki a Grand Canyon kőzeteit vizsgálta, különböző módszerekkel különböző eredményeket kapott.[18] Persze adhatnánk magyarázatot a “hibás” eredményekre, de ez csak magyarázkodás lenne. Nem lehet tárgyilagosnak nevezni azokat a módszereket, amelyek eredményeit elutasítjuk, pusztán azért, mert nem egyeznek az általunk várt eredménnyel.

Ausztráliában egy darab fát találtak tercier eredetű bazaltban, amely egy bazaltból származó lávaömlésben temetődött el. Egyértelmű volt, hogy a fadarabot teljesen körülfogta a láva, amelyből a bazalt kialakult. Ez a szenesedésből is látszott. Radiokarbon (14C) módszerrel a fa kora 45000 évre adódott, míg az őt körülvevő bazalt korát a kálium-argon módszer 45 millió éveben határozta meg![19]

Az észak-ausztráliai Koongarra urántömegből származó uranit kristályok izotóparányainak ólom-ólom izokrón módszerrel történő vizsgálata 841 Ma-os kort adott, plusz-mínusz 140 Ma.[20] Ez ellentmond a többi izotópos vizsgálat 1550-1650 Ma-os eredményének,[21] illetve öt uranit minta torium/ólom (232Th/208Pb) módszerrel kapott 275, 61, 0.0, és 0 Ma-os korának. Az utóbbi adatok különösen érdekesek, hiszen a tórium alapú vizsgálatnak kéne a legmegbízhatóbbnak lennie, mivel a tórium kevésbé mozgékony, mint az uránérc, amely az ólom izotópok anyaeleme az ólom-ólom rendszerben.[22] A módszer által adott “nullás” kor összhangban áll a Bibliával.

Újabb problémák - 14C található több millió éves leletekben

A széndatálási módszerek sokszor komoly gondot okoznak az evolúcionistáknak, mert sokkal fiatalabb kort mutatnak, mint amennyit a földtörténetről alkotott modell alapján várnának. Nem szabadna, hogy egy 50000 évnél idősebb lelet kimutatható mennyiségű 14C-t tartalmazzon.

Amikor a laboratóriumok azt szeretnék leellenőrizni, vajon a vizsgálatuk hozzátesz-e 14C-t a lelethez, egy biztosan nulla 14C-t tartalmú leletet használnak. Erre a legjobb a szén, mivel elvileg a legfiatalabb szén is több millió éves, legnagyobb részük pedig több tíz vagy száz millió éves. Az ilyen idős szén 14C-től teljesen mentes kell legyen. De nem az. Még nem találtak olyan szenet, amelyből teljesen hiányzik a 14C.

“Kora permkorszakbeli” kőzetekben talált faleletek, amelyek elvileg 250 Ma évesek, még mindig tartalmaztak 14C-t.[23] Nemrégiben olyan famintát találtak egy “középső triászkori”-nak mondott kőzetben (ez elvileg 230 millió éves), amit a széndatálás 33720 évesnek mondott, plusz-mínusz 430 év.[24] Az ezt követő vizsgálatok azt mutatták, hogy a 14C tartalom nem lehetett szennyezés eredménye, és e módszer általánosan elfogadott szabályai szerint a meghatározott „kor" érvényes volt.

Az evolucionisták számára máig megoldatlan rejtély, hogy a szén miért tartalmaz 14C-t[25], vagy a több millió évesnek gondolt fadarab miért tartalmaz 14C-t, viszont a kreacionista világszemlélet szerint ez teljesen érthető.

Sok fizikai bizonyíték ellentmond a Föld „milliárd éves korának”

Annak ellenére, hogy az evolucionisták ragaszkodnak a Föld milliárd éves korához, a Föld korának becsléséhez használt módszerek 90%-a ennél sokkal fiatalabb kort adott. Nézzünk ezek közül néhányat.

  • Bizonyíték geológiai rétegek gyors képződésére, ahogy az a bibliai özönvízben olvasható. Néhány ilyen bizonyíték: nem látható erózió olyan kőzetrétegek között, amelyeket elvileg évmilliók választanak el; a biológiai aktivitás (férgek, gyökerek, stb.) hatásának hiánya a kőzetrétegekben; talajrétegek hiánya; polisztratált leletek (amelyek több kőzetréteget is átfognak függőlegesen - ezek nem tudtak volna függőlegesen állni hosszú évekig, amíg lassan eltemetődtek); vastag „kőzet" rétegek, amelyek töredezés nélkül meghajlottak, amely arra utal, hogy a kőzet még lágy volt, amikor formálódott; és így tovább. Morris [26] és Austin könyveiben ennél még több bizonyítékot is olvashatsz.[27]

  • Vörös vértesteket és hemoglobint találtak néhány (még nem kövesedett!) dinoszaurusz csontban. Ezek azonban nem maradhattak fenn több ezer, pláne nem 65 Ma évig, amikor az evolucionisták szerint az utolsó dinoszauruszok éltek.[28]

  • A Föld mágneses mezeje olyan gyorsan csökken, hogy úgy néz ki, mintha nem lenne több 10000 évesnél. Az özönvíz éve alatti gyors pólusváltások és az azt követő fluktuációk a térerősség még gyorsabb esését idézték volna elő.[29]

  • A radioaktív bomlás héliumot bocsát az atmoszférába, ami majdnem teljes egészében az atmoszférában is marad. A hélium pillanatnyi mennyisége csak 2000-ed része annak, aminek a világegyetem több milliárd éves kora óta fel kellett volna halmozódnia. A hélium eredetileg kövekből szabadult fel. Ez elég gyorsan történik, de a kőzetekben mégis sok hélium van, mert nem volt elég ideje felszabadulni - nem volt rá több milliárd éve.[30]

  • A szupernova akkor keletkezik, amikor egy nagytömegű csillag felrobban - a robbanás olyan nagy, hogy rövid időre nagyobb a fényesége, mint a galaxis többi része. A szupernova maradványok (SNR-ek) a fizika törvényei szerint több százezer éveig távolodnak egymástól. Ennek ellenére a galaxisunkban nincsenek idős, nagyon kitágult (3. fázisú) SNR-ek, és közepesen idős (1. fázisú) is csak kevés van a Tejútrendszerben, vagy kísérő galaxisaiban, a Magellán Ködökben. Ez arra utal, hogy a galaxisoknak nem volt idejük a tágulásra.[31]

  • A Hold lassank távolodik a Föld felszínétől, évenként körülbelül 4 centiméterrel. Ez a sebesség a múltban még nagyobb is lehetett. De akkor is, ha a Hold közvetlenül a Föld felszínéről kezdett volna el távoldoni, csupán 1,37 milliárd évbe telt volna, hogy a jelenlegi helyére kerüljön. Ez a Hold maximális, és nem a valódi kora, de még ez is sokkal kevesebb az evolucionisták által állított 4,6 milliárd éves kornál, és kevesebb a radiometrikus módszerek által a holdkőzetekhez rendelt kornál is.[32]

  • A tengerekbe mindig több só kerül be, mint amennyi onnan kikerül, tehát a tengerek sótartalma folyamatosan növekszik. Mégis, a tenger azonban messze nem olyan sós, mint amilyennek lennie kellene egy több milliárd éves felhalmozódás után. Még akkor is, ha nagyvonalú engedményeket teszünk az evolucionistáknak, a tengerek nem lehetnek idősebbek 62 Ma évnél - ez megint túl kevés a milliárdnyi évehez képest, amelyet az evolucionisták állítanak. Ez ismét egy maximális, nem pedig a valódi kor.[33]
Evidence for a Young World (Bizonyíték a Föld fiatal korára).[34] című iratában Dr. Russell Humphreys további folyamatokat is felsorol, amelyek nem illenek a Föld több milliárd éves korához.

A kreacionisták sem tudják tudományos módszerekkel jobban bizonyítani a Föld korát, mint az evolucionisták. Tudják, hogy a tudomány egésze kísérletezés, mivel nem rendelkezünk minden adattal, különösen akkor, amikor a múltat próbáljuk felkutatni. Ez igaz mind a kreacionisták, mind az evolucionisták tudományos érveire - az evolucionistáknak sok "bizonyítékukat" kellett feladniuk, ugyanúgy, ahogy a kreacionistáknak is módosítaniuk kellett az érveiket. W.B. Provine, ateista evolucionista, is elismerte: "Amit a területemen [evolúciós biológiában] az egyetemen (1964-68) tanultam az mára vagy nem igaz, vagy jelentősen módosult."[35]

A kreacionisták jobban ismerik a különböző kormeghatározási módszerek korlátait, mint azok az evolucionisták, akik azt állítják, hogy a jelenben megfigyelt folyamatokkal „bizonyítani” tudják, hogy a Föld több milliárd éves. A valóságban azonban minden kormeghatározási módszer, még azok is, amelyek egy fiatal Földre utalnak, bizonyíthatatlan feltevéseken alapulnak.

A kreacionisták végsősoron történelmileg datálják a Földet a Biblia kronológiáját használva, mivel úgy tartják, hogy ez egy megbízható beszámoló a világtörténelemről, amely magában hordozza azt a bizonyítékot, hogy Isten Szava, így teljesen megbízható és hibamentes.

De akkor mit jelentenek a kormeghatározási „korok”?

korok alatt? Ehhez még mélyebben kell megvizsgálnunk a különböző módszerek által adott kísérleti eredményeket, az eredmények értelmezését és az értelmezésekben található feltételezéseket.

Az izokrón datálási módszert kezdettől fogva csalhatatlannak hitték, mivel nála nem léptek fel a kiindulási feltételekkel és a rendszer zártságával kapcsolatos problémák.

Dr. Andrew Snelling geológus az északi-ausztráliai Koongarra uránérclerakódások datálásával foglalkozott az urán-tórium-ólom (U-Th-Pb) módszert alkalmazva. Azt találta, hogy azok a minták is, amelyek amelyek erősen ki voltak téve az időjárás hatásainak és ezért végképp nem tekinthetők zárt rendszernek, 1,445 Ma-nak megfelelő érvényes „izokrón” vonalakat mutattak.

Az ilyen “hamis izokrónok” olyan gyakoriak, hogy külön terminológia jött létre a leírásukra, mint pl. a “látszólagos izokrón”, “köpeny izokrón”, "pszeudoizokrón", “másodlagos izokrón”, “örökölt izokrón”, “kitört izokrón”, “keveredő vonal” és “keveredő izokrón”. Zheng ezt írta:

A hagyományos Rb-Sr [rubidium-stroncium] izokrón módszer egyes alapvető feltételezéseit módosítani kell. Egy megfigyelt izokrón nem határozza meg egy geológiai rendszer korát teljes bizonyossággal, még akkor sem, ha az illeszkedés jóságát a 87Sr/86Sr felrajzolásával határozták meg. Ezt a problémát nem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen akkor, ha a numerikus időskálát kiértékeljük. Hasonló kétségek vetődhetnek fel a Sm-Nd [szamárium-neodimium] és az U-Pb [urán-ólom] izokrón módszerekkel kapcsolatban is.[37]

Világos, hogy a lelet korán kívül vannak más tényezők is, amelyek felelősek az izotóparányok feltérképezésénél látható egyenes vonalakért. Ilyenkor is csak azzal lehet “leellenőrizni” egy eredmény helyességét, hogy a létező elméletekhez hasonlítjuk.

Egy másik, jelenleg elterjedt kormeghatározási módszer az urán-ólom konkordancia módszer. Ez hatásosan egyesíti a két urán-ólom bomlási sorozatot egyetlen diagramon. Azok az eredmények, amelyek a konkordancia görbén vannak ugyanolyan korúak a két ólom sorozat szerint, és ezért „konkordánsak” (egybehangzóak). A cirkonból származó eredmények (ez egyfajta drágakő), például rendszeresen kívül esnek a konkordancia görbén - nem konkordánsak. Számos modell, vagy inkább magyarázat alakult ki az ilyen adatok értelmezésére.[38] Ilyen magyarázkodás azonban nem tekinthető elfogulatlan, tudományos bizonyítéknak a több millió éves föld elméletére, hiszen a magyarázatokat annál jobbnak tekintik, minél jobban beleillenek a fennálló elképzelésbe.

Andrew Snelling rámutatott, hogy a földköpeny elemeinek olvadt-állapotú frakcionálása (szakaszos lepárlódása) jelentős tényező lehet a több millió éves kornak értelmezett izotóparányok magyarázatában.

Melvin Cook, a Utah Egyetem fémipari tanszékének professzora, akit Nobel díjra is jelöltek, már 1966-ban felfedezte, hogy a radioaktív bomláson kívül más tényezők is jelentősen befolyásolhatják az ólom izotóparányokat.[39] Cook észrevette, hogy a Katanga bányából származó ércekben rendkívül sok ólom-208 volt, ami stabil izotóp, de a tórium-232 hiányzott, ami az ólom-208 forrása. A tórium felezési ideje nagyon hosszú (nagyon lassan bomlik) és nehezen távozik a kőzetből, tehát ha az ólom-208 a tórium bomlásából származik, kell, hogy maradjon valamennyi tórium. A mért ólom-206, ólom-207 és ólom-208 koncentrációk azt mutatják, hogy az ólom-208 neutronbefogással jött létre ólom-206-ból, ólom-207 fázison át. Amikor az izotóparányokat korrigálták az ilyen átalakulásokra, akkor a kiszámított korok 600 Ma-ról lecsökkentek szinte a közelmúltra. Más érctestek is hasonló jelenséget mutattak. Cook felismerte, hogy a magfizika mai ismeretei szerint ilyen átalakulás nem lehetséges normál körülmények között, de ő mégis bizonyítékot szolgáltatott rá, hogy ez valóban megtörtént, és javaslatot is tesz a magyarázatra.

Rendellenességek a mélyen fekvő kőzetekben

Dr. Robert Gentry, fizikus, rámutatott, hogy a mély furatokból származó cirkon hélium és ólom tartalma nem egyezik azzal az evolucionista elképzeléssel, hogy a cirkont körülvevő gránit kőzetek kora 1500 Ma.[40] Az ólom mennyisége ugyan megfelel a bomlás jelenlegi rátájának, de több millió év alatt már kivált volna a kristályból.

Továbbá a meleg kövekben lévő cirkon héliumtartalma sokkal inkább egy fiatal Földet sejtet (a hélium radioaktív elemek bomlásából származik).

Az ólom- és héliummennyiségek arra mutatnak, hogy a közelmúltban a radioaktív bomlás sebessége sokkal nagyobb volt. Humphreys azt feltételezi, hogy ez a teremtés hete, illetve az özönvíz alatt történhetett. Ettől a dolgok sokkal idősebbnek tűnnek, mint amilyenek, mert a jelenlegi bomlási sebességet tételezzük fel a kormeghatározási módszereknél. A gyors bomlási sebesség, függetlenül attól, hogy valójában mi okozta, okozója lehetett a Cook által felfedezett ólomizotóp átalakulásoknak (lásd fent).

Árva radiogyűrűk

A kőzetekben bomló radioaktív részecskék körkörös alakú roncsolódást hoznak létre a környező kristályok szerkezetében. Egy csipetnyi radioaktív urán-238 például gömb alakú elszíneződést hoz létre, elemenként jellegzetesen más-más sugárban, ahogy ólom-206-á bomlik a bomlási láncának megfelelően.[41] Egy ilyen gömb metszete a mikroszkóp alatt gyűrűnek tűnik, amiket radiogyűrűknek hívunk. Dr. Gentry éveken át kutatta a radiogyűrűket, és eredményeit vezető tudományos folyóiratokban tette közzé.[42]

Az egyes köztes bomlási termékek - mint a polónium izotópok - felezési ideje nagyon kicsi (gyorsan bomlanak). A 218Po felezési ideje például 3 perc. Érdekes, hogy a polónium bomlás okozta gyűrűk gyakran olyan kristályokban találhatók, amelyek nem tartalmazzák az anyaelem, az urán gyűrűit. A polóniumnak még a kőzet megszilárdulása előtt kellett bejutnia, de nem jöhetett létre urán részecskéből, különben urán gyűrű is látható lenne. A polónium tehát vagy létrejött (ősi eredetű, nem az uránból bomlott le), vagy a bomlási sebességben jelentős változások történtek a múltban.

Gentry a munkáját érő valamennyi kritikára választ adott.[43] Kritika pedig sok volt, hiszen az árva gyűrűk olyan múltbeli - teremtés előtti, vagy utáni, esetleg özönvíz alatti - állapotokról tanuskodnak, amelyek nem egyeznek a múltról alkotott egységesített képpel, ami a radiometrikus kormeghatározási módszerek alapja is. A gyűrűk kialakulásáért felelős folyamat lehet a kulcs a kormeghatározási módszerek valódi megértéséhez.[44]

Összefoglalás

Sok bizonyíték szól amellett, hogy a radiometrikus módszerrel meghatározott korok nem bizonyítják megkérdőjelezhetetlenül a Föld több millió éves korát, bár emellett sokan kardoskodnak. A Föld valójában csak néhány ezer éves. Nincs a birtokunkban az összes válasz, de biztosak lehetünk abban, hogy Isten igéje a világ igazi történelméről tesz bizonyságot.

Lábjegyzetek

  1. Más néven izotóp vagy radioizotópos kormeghatározás.

  2. Manapság egy stabil szénizotóp, a 13C mennyiségéből határozzák meg a 14C felvételének mértékét.

  3. Az atomsugárzás, mint pl. a kozmikus sugárzás a 14N-et 14C-é alakítja át.

  4. Történtek kísérletek arra, hogy a fák évgyűrűi segítségével (dendrokronológia) a szén-14-es módszer kalibrációját kiterjesszék a történelmi feljegyzések előtti korokba, de ez azon alapul, hogy a régen elhalt fadarabok korát átmenetileg szén-14-es módszerrel meghatározzák, majd ebből extrapolálnak visszafelé. Ezek után egyező gyűrűmintázatokkal lehet kalibrálni a szén „órát” - ami egy önmagába visszatérő, körkörös folyamat, így végeredményben nem ad a szén-kormeghatározási módszernek független kalibrációt.

  5. K.L. McDonald és R.H. Gunst: "An Analysis of the Earth's Magnetic Field from 1835 to 1965" (A Föld Mágneses Mezejének Analízise 1835-től 1965-ig) ESSA Technical Report IER 46-IES, 1965, U.S. Government Printing Office, Washington D.C., 14. o.

  6. B.J. Taylor, “Carbon Dioxide in the Antediluvian Atmosphere” (Széndioxid az Özönvíz Utáni Légkörben) Creation Research Society Quarterly, 1994, 30(4):193-197.

  7. R.H. Brown, "Correlation of C-14 Age with Real Time" (A C-14-es korok és a valódi idő összefüggése" Creation Research Society Quarterly, 1992, 29:45-47. Egy ökörnek az izomzatát 24000 évesnek datálták, de a szőrét 17000 évesnek. A javított módszerek a korkülönbséget az ökör életidején belülre hozták. Barlangból származó lajhár ürüléket vizsgálva a normál szén datálási módszer a legalsóbb rétegeknél azt mutatta, hogy a lajhárok kevesebb, mint két galacsint hoztak létre évente. A korok javításával napi 1,4 galacsinos eredményt kapunk, ami már sokkal valószínűbb.

  8. J. Woodmorappe, The Mythology of Modern Dating Methods (A Modern Kormeghatározási Módszerek Mítológiája) (San Diego, CA: Institute for Creation Research, 1999).

  9. Ugyanott

  10. G. WoldeGabriel et al., "Ecological and Temporal Placement of Early Pliocene Hominids at Aramis, Ethiopia," Nature, 1994, 371:330-333.

  11. M. Lubenow, “The Pigs Took It All,” Creation, 1995, 17(3):36-38.
    M. Lubenow, Bones of Contention (Grand Rapids, MI: Baker Books, 1993), 247.-266. o.

  12. A.R. Williams, "Long-age Isotope Dating Short on Credibility" (A hosszútávú izotópos datálási módszerek megbízhatatlanok) CEN Technical Journal, 1992, 6(1):2-5.

  13. Woodmorappe, The Mythology of Modern Dating Methods (A Modern Kormeghatározási Módszerek Mítológiája).

  14. A.A. Snelling, "The Cause of Anomalous Potassium-argon 'Ages' for Recent Andesite Flows at Mt. Nguaruhoe, New Zealand, and the Implications for Potassium-argon 'Dating,'" (A kiugró kálium-argon “korok” oka az új-zélandi Nguaruhoe hegység fiatal andezit folyásainál, és kihatásai a kálium-argon ’Datálásra’) Proc. 4th ICC, 1998, 503.-525. o.

  15. A 14. lábjegyzet sok példát sorol fel. Például hat esetről számol be D. Krummenacher, "Isotopic Composition of Argon in Modern Surface Rocks (a mai felszíni kőzetek argonjának izotópos összetétele)" Earth and Planetary Science Letters, 1969, 6:47-55. Egy nagy mértékű többletről számol be D.E. Fisher, az "Excess Rare Gases in a Subaerial Basalt in Nigeria," "Túl sok nemesgáz felszíni kőzetekben, Nigériában" című cikkjében Nature, 1970, 232:60-61.

  16. Snelling, "The Cause of Anomalous Potassium-argon 'Ages'… (A kiugró kálium-argon ’korok’ okai)" 520. o.

  17. Az izokrón technikánál a vizsgálandó kőzet különböző részeiből vesznek mintákat. Ezután az összes minta esetében felrajzolják az anya izotóp koncentrációját, ez lehet pl. rubidium-87, a származékizotóp koncentrációja (pl. stroncium-87) függvényében. A felvett pontokon kereszül egy egyenes vonalat húznak, ami kifejezi az anya- és származékizotópok arányát. Ebből kiszámítanak egy kort. Ha az egyenes jól illeszkedik, és a „kor” elfogadható, akkor az eredmény „sikeres”. A módszer során mind az anya, mint a származék izotópok koncentrációját elosztják egy hasonló stabil izotóp koncentrációjával - ebben az esetben stroncium-86-tal.

  18. S.A. Austin, editor, Grand Canyon: Monument to Catastrophe (A Grand Canyon, egy katasztrófa emlékműve) (Santee, CA: Institute for Creation Research, 1994), 120.-131. o.

  19. A.A. Snelling, “Radiometric Dating in Conflict,” (A radiometrikus datálás ellentmondásai)Creation, 1998, 20(1):24-27.

  20. A.A. Snelling, "The Failure of U-Th-Pb 'Dating' at Koongarra, Australia (Az U-Th-Pb ’kormeghatározás’ kudarca az ausztrál Koongarra-nál)" CEN Technical Journal, 1995, 9(1):71-92.

  21. R. Maas, "Nd-Sr Isotope Constraints on the Age and Origin of Unconformity-type Uranium Deposits in the Alligator Rivers Uranium Field, Northern Territory, Australia, Economic Geology, 1989, 84:64-90.

  22. Snelling, "The Failure of U-Th-Pb 'Dating…"

  23. A.A. Snelling, Stumping Old-age Dogma. Creation, 1998, 20(4):48-50.

  24. A.A. Snelling, “Dating Dilemma,” Creation, 1999, 21(3):39-41.

  25. D.C. Lowe, "Problems Associated with the Use of Coal as a Source of 14C Free Background Material," Radiocarbon, 1989, 31:117-120.

  26. J. Morris, The Young Earth (Green Forest, AR: Master Books, 1994).

  27. Austin, Grand Canyon: Monument to Catastrophe.

  28. C. Wieland, "Sensational Dinosaur Blood Report!" Creation, 1997, 19(4):42-43, based on M. Schweitzer and T. Staedter, “The Real Jurassic Park,” Earth, June 1997, pp. 55-57.

  29. D.R. Humphreys, "Reversals of the Earth's Magnetic Field During the Genesis Flood," Proc. First ICC, Pittsburgh, PA, 1986, 2:113-126.
    J.D. Sarfati, "The Earth's Magnetic Field: Evidence That the Earth Is Young," Creation, 1998, 20(2):15-19.

  30. L. Vardiman, The Age of the Earth's Atmosphere: A Study of the Helium Flux through the Atmosphere (San Diego, CA: Institute for Creation Research, 1990).
    J.D. Sarfati, "Blowing Old-earth Belief Away: Helium Gives Evidence That the Earth is Young," Creation, 1998, 20(3):19-21.

  31. K. Davies, “Distribution of Supernova Remnants in the Galaxy,” Proc. Third ICC, R.E. Walsh, editor, 1994, pp. 175-184.

  32. D. DeYoung, "The Earth-Moon System," Proc. Second ICC, 1990, 2:79-84, R.E. Walsh and C.L. Brooks, editors.
    J.D. Sarfati, "The Moon: The Light That Rules the Night," Creation, 1998, 20(4):36-39.

  33. S.A. Austin and D.R. Humphreys, "The Sea's Missing Salt: A Dilemma for Evolutionists," Proc. Second ICC, 1990, 2:17-33.
    J.D. Sarfati, "Salty Seas: Evidence for a Young Earth," Creation, 1999, 21(1):16-17.

  34. Russell Humphreys, Evidence for a Young World (Answers in Genesis, 1999).

  35. Dr. Will B. Provine kritikája a Teaching about Evolution and the Nature of Science (National Academy of Science USA, 1998) cikkről. Online elérhető: http://fp.bio.utk.edu/darwin/NAS_guidebook/provine_1.html, 1999. február 18.

  36. Például Woodmorappe, The Mythology of Modern Dating Methods c. művében található egy ilyen részletes értékelés.

  37. Y.F. Zheng, "Influence of the Nature of Initial Rb-Sr System on Isochron Validity," Chemical Geology, 1989, 80:1-16 (p. 14).

  38. E. Jager and J.C. Hunziker, editors, Lectures in Isotope Geology, "U-Th-Pb Dating of Minerals," by D. Gebauer and M. Grunenfelder (New York: Springer Verlag, 1979), pp. 105-131.

  39. M.A. Cook, Prehistory and Earth Models (London: Max Parrish, 1966).

  40. R.V. Gentry, Creation's Tiny Mystery (Knoxville, TN: Earth Science Associates, 1986).

  41. Csak azok, amelyek alfa-bomláson mennek keresztül (ezzel egy hélium magot szabadítva fel).

  42. Gentry, Creation's Tiny Mystery.

  43. Ibid.
    K.P. Wise, levél a szerkesztőhöz, és M. Armitage ill. R. Gentry válaszai, CEN Technical Journal, 1998, 12(3):285-90.

  44. Teremtéshívő kutatók csoportja RATE (Radioisotopes and the Age of The Earth, azaz radioizotópok és a Föld kora) néven aktívan dolgozik a radioizotópos kormeghatározási módszerek teremtéshívő értelmezésén. Különböző fizikusok és geológusok bevonásával egy több tudományágat átfogó megközelítésre törekszenek. Várható, hogy hamarosan megdöbbentő eredményekre fognak jutni.

[ Ha ez az információ hasznos volt az Ön számára, kérjük, fontolja meg, hogy adakozzon, így segítve abban, hogy ezt a hit-építő szolgáltatást biztosítsuk Önnek és a családjának! Az adomány az adóból levonható.]

Fordította: Cserháti Mátyás és Molnár Csaba

Szerkeztette: Don Batten, Ph.D.

Szerzők: Ken Ham, Jonathan Sarfati, és Carl Wieland, a The Revised & Expanded Answers Book - A válaszok könyve javított és bővített kiadásá-ból átvéve (Master Books, 2000).

Forrás: Creation Ministries International

Szerzői Jog © 1996, 1999, 2000, Answers in Genesis, Minden jog fenntartva - kivéve, ahol a csatolt "Használat és szerzői jogok" másképp rendelkezik, ami a ChristianAnswers.Net web oldal használóknak jogokat ad arra, hogy ezt az oldaltotthonukban, személyes bizonyságtételükben, egyházközségükben, vagy iskolájukban felhasználják. Képek és elrendezés szerzői joga: 1999, Films for Christ

ChristianAnswers.Net/hungarian
Christian Answers Network
PO Box 1167
Marysville WA 98270-1167 U.S.A.        

Teremts, fejlds s tudomny christiananswers.net
CAN Homeshortcuts
Christian Answers Network HONLAP és TARTALOMJEGYZÉK